Farkas Gyula
Farkas Gyula (Pusztasárosd, 1847. márc. 28. – Pestszentlőrinc, 1930. dec. 27.): fizikus, egyetemi tanár, az MTA tagja (l. 1898, r. 1914), a páduai egy. tb. doktora (1892), az elméleti fizika kiváló művelője. A pesti egy.-en jogot hallgatott, utóbb Jedlik Ányos hatására természettudományi szakot választott. 1870-ben a székesfehérvári reálisk. fizika–kémiatanára. 1876-ban megszerezte a tanári képesítést. 1880-ban doktorált. 1887-től a kolozsvári egy. fizikatanszékén rk., 1888-tól rendes tanár. Ekkor kezdte meg kutatásait. 1907–08-ban az egy. rektora. 1915 végén betegsége miatt visszavonult. Érdeklődése az elméleti fizikának csaknem minden ágára kiterjedt. Különösen a termodinamika axiomatikus megalapozásával és a lineáris egyenlőtlenségek elméletével foglalkozott. Minkowskitól függetlenül felfedezte az elmélet alaptételét, az ún. ~-Minkowski-tételt. Tanulmányai főleg az MTA és különböző külföldi ak.-k közleményeiben jelentek meg. – F. m A Carnot–Clausius tétel egyszerűsített levezetése (Mathem. és Phys. L., Bp., 1895); Theorie der einfachen Ungleichungen (Crelle Journal, 1902); Beiträge zu den Grundlagen der analytischen Mechanik (Crelle Journal, 1906); Alapvetés az elektromosság és mágnesség folytonossági elméletéhez (MTA Matem. és Term. tud. Ért., 1910, 1911); Einstein féle gravitáció régi elméletből (MTA Matem. és Term. tud. Ért., 1921 és Mathematische und Naturwissenschaftliche Berichte aus Ungarn, MTA). – Irod. Ortvay Rudolf: F. Gy., emlékezete (MTA Emlékbeszédek, XXI. Bp., 1933).
