Farkas Gyula
Farkas Gyula (Kismarton, 1894. szept. 27. – Göttingen, 1958. júl. 12.): irodalomtörténész. Az egy.-et Bp.-en, Halléban és Párizsban végezte. Gimn. tanár Székesfehérvárott, 1921-től a berlini egy.-en a m. nyelv lektora, 1925-ben a bp.-i Eötvös-kollégium tanára. 1928–45 között a m. nyelv- és irodalomtörténet tanára a berlini egy.-en és az ottani Magyar Intézet ig.-ja. 1946-tól a müncheni, 1947-től haláláig a göttingeni egy. tanára. Kiadója volt az Ural-Altaische Jahrbücher XXIV–XXX. (1952–58) és az Ural-Altaische Bibliothek I–VII. kötetének (1955–59). Szellemtörténeti és részben fajelméleti alapon álló szintéziseit nacionalista szellemük miatt a baloldali kritika joggal bírálta. – F. m. A magyar romantika (Bp., 1930); A fiatal Magyarország kora (Bp., 1932); Petőfi nagyobb elbeszélő költeményei és forrásaik (Bp., 1933); A magyar írodalom története (Bp., 1934); Az asszimiláció kora a magyar irodalomban (Bp., 1938); A magyar szellem felszabadulása (Bp., 1944); Ungarn, Geschichte und Kultur in Dokumenten (Wiesbaden, 1955); Südosteuropa (Göttingen, 1955). – Irod. Julius von F. Bibliographie (Zusammengestellt von Omeljan Pritsak, Wiesbaden, 1954); Gedenkband Julius von Farkas (Ural-Altaische Jahrbücher, XXXI. 1959).
