Forgách Miklós, gróf
Forgách Miklós, gróf (Ghymes ? , 1731 v. később – ? , 1795. szept. 20.): földbirtokos, császári és kir.-i kamarás, titkos tanácsos. 1777-ben Nyitra vm. főispánja lett, s vezetésével megyéje élesen szembeszállt II. József abszolutisztikus intézkedéseivel. Az 1784-ben elrendelt összeírással kapcsolatban kifejtett nyitrai ellenállás következményeként az uralkodó elmozdította főispáni állásából, amelyet csak József halála után nyert vissza. Névtelen röpirataiban továbbra is követelte a nemzeti szabadság visszaállítását, a nemesi kiváltságok biztosítását, a kir.-i hatalom korlátozását, Mo. egyenjogúsítását Ausztriával, a vámrendszer orvoslását. Az 1790–91-i ogy.-en vezető szerepet játszott; egy ideig nádorjelöltként is számon tartották. Az 1791:67. tc. a kereskedelmi rendszeres bizottság elnökévé nevezte ki; e tisztében haláláig működött. 1774-től 1778-ig Hajnóczy József, 1793 után pedig Batsányi János, akit a Franciaországi változásokra c. verséért hivatalából elbocsátottak, volt a titkára. Pártfogója volt a m. irodalomnak; az őt nagyra becsülő Kazinczyval levelező viszonyban volt. – M. Patriotische Vorstellung an den Monarchen in Betreff der Wiederherstellung der vormaligen Regierungsform in Ungarn (Pressburg, 1788); Ab optimo principe candida postulata (h. n. 1790); Ajánló beszéd… a nemesi szabadsággal élő s megszorult rokonságom segedelmére… (Nagyszombat, 1791). – Irod. Chevalier de Beris: Zum Andenken… Grafen Nicolaus F. (Tyrnau, 1795); Bártfai Szabó László: A Hunt-Pázmán nemzetségbeli F.-család története (Esztergom, 1910).
