Gábor István
Gábor István (Nagyvárad, 1908. szept. 9. – Nordhausen, 1944. nov. ? ): újságíró, író. Középis.-it Nagyváradon végezte, 1928-tól Franciao.- ban és Belgiumban tartózkodott. Az Újságíró Akad.-t anyagi nehézségei miatt nem tudta elvégezni, alkalmi munkából élt, néhány cikkét közölte a Volonté és a Weltbühne. 1930-ban visszatért szülővárosába, ahol a Nagyváradi Napló munkatársa. Egy év múlva – Bárdos Lászlóval együtt – a marxizmushoz közel álló Szabad Szó szerk.-je. 1932-ben Turnowsky Sándorral együtt kezdeményezője a Manifestum c. antifasiszta kiadványnak, amely Sallai és Fürst halálos ítélete ellen tiltakozott. 1933-ban Erdély ír c. antifasiszta havi szemlét indított Nagyváradon, amelynek három száma jelent meg. Akkor már a Brassói Lapok munkatársa; Brassóba költözött, s 1937-től a lap irodalmi mellékletének szerk.-je. Több publicisztikai írása és novellája jelent meg a Független Újság és a Korunk hasábjain, valamint gyűjteményes kötetekben. 1940 őszén egy ellene indított sajtóper elől menekülve Marosvásárhelyre, majd 1942 elején Kolozsvárra költözött. Bory István álnéven a bp.-i Kelet Népe és Magyar Nemzet, Körösi István álnéven a kolozsvári Estilap munkatársa. 1944-ben bekapcsolódot a Békepárt munkájába. A német megszállás után Auschwitzba deportálták; az utolsó róla szóló hírek 1944. nov. 27-ről származnak a nordhauseni lágerből. Intellektuális publicisztikája a romániai m. közírás humanista-antifasiszta szárnyához kapcsolódik. – F. m. A „Fekete macska” szálloda (kisr., Brassó, 1935); Ember aki talán csak figura (Korunk, 1935. 4. sz.); Égő Spanyolország (Estebano Roberto álnéven, brosúra, Nagyvárad, 1938). Önéletrajzi regénye a német megszállás után elveszett. – Irod. Ruffy Péter riportja (R. P.: Csavargások, Bp., 1963); Kéri József G. I. ébresztője (Korunk, 1968. 8. sz.); Robotos Imre: „Ugye beszéltek majd néha rólam? ” (Fáklya, 1968); M. Pásztor József Sallai és Fürst életéért. Erdélyi magyar írók tiltakozása 1932-ben (Tiszatáj, 1972. 1. sz.); Ştefan Körösi: O revistă ardeleană de orientare comunistă „Szabad Szó” (Centmarul Muzeului Orădean, 1972); Balogh Edgár G. S.-ról (B. E.: Szolgálatban, Bukarest, 1978).
