Gárdos Sándor
Gárdos Sándor (Sátoraljaújhely, 1892. szept. 8. – Szeged, 1947. máj. 11.): esszéista, újságíró. Szülővárosában érettségizett (1912), két jogi alapvizsgát Bp.-en tett. Sátoraljaújhelyen Tentamen címen diáklapot szerk. 1913-tól hírlapíró; a Budapesti Magyar Hírlap munkatársa. Tartalékos tisztként részt vett az I. világháború olaszo.-i ütközeteiben, majd a Vörös Hadseregben viselt szerepe miatt emigrációba kényszerült. Előbb Ungvárott szerk. lapot; 1923-ban települt le Romániában. Szatmári, máramarosszigeti újságok szerk.-je, az Aradi Közlöny riportere, közírója, novellistája, a Temesvári Hírlap szerk.-je. A 30-as évek közepétől a Brassói Lapok szerkesztőségében dolgozott, ironikus vasárnapi „színes” kisesszéi a demokratikus közvéleményt fejlesztették. A Brassói Lapok beszüntetése (1940) után Bp.-en vett részt az ellenállási mozgalomban, 1945-től haláláig a Délmagyarország c. lap főszerk.-je Szegeden. – M. Makulatúra (szatírák, humoreszkek, poémák, Máramarossziget, 1925). – Irod. Meghalt G. S. (Világosság, 1947. máj. 18.); Balogh Edgár: Fagyöngy meg egy puskagolyó (Új Élet, 1978. 12. sz. Újraközölve: Acéltükör mélye, Bukarest, 1982).
