Gellért
Gellért (980 körül – Buda, 1046. szept. 24.): püspök. Velencei patrícius (talán a Lagredo) család sarja. A velencei Szt. György bencés monostorban nevelkedett, ahol 1005–06-ban kisebb tisztséget is viselt, 1007–12 között Bolognában tanult. Hazatérve a monostor apátjává választották (1012–1015). Tisztségéről lemondott, hogy Jeruzsálembe menjen és ott Szt. Jeromos műveit tanulmányozza, de hajója viharba került és ő az Adriai-tenger Szt. András szigetén épült monostorban kényszerült menedéket keresni. Itt találkozott Radlával, I. István m. kir. követével, akivel István udvarába ment (1015). István fiának, Imrének nevelését bízta ~re. Feladatának teljesítése után 1023–30 között a bakonybéli remeték között élt. 1030-ban a marosvári (későbbi nevén csanádi) püspökség megszervezésére kapott megbízást. Marosvárott püspöki székesegyházat és Máriamonostort alapított, megszervezte egyházmegyéjét és a papi utánpótlás nevelését. 1037-ben Itáliában járt. I. István halála után visszavonultan élt, majd nyíltan szembefordult Aba Sámuellel. A pogánylázadás Fehérvárott érte, onnan négy társával a pesti révhez közeledő hercegek (Levente, András és Béla) elé ment. A rév budai oldalán az összegyűlt pogányok megkövezték, taligába ültetve a mai Gellérthegyről a Dunába gördítették. A pesti Mária- (a mai belvárosi plébánia-) templomban temették el, 1053-ban Csanádra vitték tetemét, ahol több ereklyével együtt az általa alapított Máriamonostorban nyugodott 1514-ig, amikor a parasztháborúban a templommal együtt sírja is elpusztult. 1083-ban avatták szentté. – M. Deliberatio supra hymnum trium puerorum (Kiadta Batthyány Ignác: Sancti Gerardi episcopi Chanadiensis scripta et acta, Alba Carolinae, 1790). – Irod. Karácsonyi János: Szt. G. csanádi püspök és vértanú élete (Bp., 1925); Gábri György: Sumphoni Ungarorum (Történelmi Szle. 1970)..
