Görög Imre
Görög Imre (Bp., 1882. dec. 26. – Bp., nov. 16.): műfordító, tanár. A bp.-i tudományegy.-en latin–történelem szakos tanári és bölcsészdoktori diplomát szerzett. 1907–1914 között tanár a kőbánya–tisztviselőtelepi gimn.-ban. 1908-ban házasságot kötött Beke Margittal, aki fordítói munkájában is társa volt. 1914-ben katona, 1915-től 1920-ig hadifogoly. Szibériában megtanult oroszul. Hazatérve baloldali felfogása miatt nem engedték történelmet tanítani, nyugdíjazását kérte és szerk. lett a Fővárosi Könyvkiadónál. A Documenta Humana sorozatban kiadta Ibsen, Tolsztoj, Voltaire, Nietzsche, Flaubert és Balzac levélgyűjteményét tanulmányokkal. Női arcképek címmel sorozatot indított a világtörténelem híres asszonyairól. Rendszeresen jelentek meg cikkei és könyvismertetései a Nyugatban és a Századunkban. 1927-től szerk. a Pantheon kiadónál. Ekkor kezdte meg műfordítói tevékenységét. 1945-től az orosz irodalom nagy alkotásait fordította magyarra (Dosztojevszkij, Csehov, Prisvin, Gorkij… stb.). 1948–49-ben tolmács volt a külügymin.-ban. Késő öregségéig aktívan dolgozott. – M. Gróf Zrínyi Miklós a költő mint államférfi. Művelődéstörténeti tanulmány (Bp., 1906). – Irod. Bozóky Éva: Műfordítók műhelyében (Könyvtáros, 1967. 5. sz.); Donáth László: G. I. (Élet és Irod., 1974. 47. sz.); Bozóky Éva: G. I. halálára (Élet és Irod., 1974. 47. sz.).
