Grantner Jenő
Grantner Jenő (Bp., 1907. jún. 17. – Bp., 1983. dec. 3.): szobrász, Munkácsy-díjas (1954). Művészeti tanulmányokat 1922-1929 között az Iparműv. Főisk. díszítőszobrász szakán, majd 1930-ban egyéves képzéssel a Képzőműv. Főisk.-n Szentgyörgyi István szobrászművész osztályán végzett. 1928 óta rendszeresen szerepelt kiállításokon. 1934-35-ben ösztöndíjasként tanulmányutat tett Rómában. Az 1930-as évek elején több orsz. kiállításon és szoborpályázaton nyert díjat (pl. Madách-, Luther-és Klebelsberg-szoborpályázat). Megbízták a Klebelsberg-szobor elkészítésével 1936-ban. 1944-ig külföldi kiállításokon is szerepelt (Róma, Velence). 1939-ben MTA Klebelsberg-díját, 1942-ben pedig Ferencz József-díjat kapott. 1954-ben a földalatti vasúthoz készített Súlylökő c. mészkőszobráért jutalmazták Munkácsy-díjjal. 1945 után is sok szoborpályázaton nyert díjat (Hunyady, Ady, Dózsa stb.). A szobrászat szinte valamennyi műfaját művelte, készített monumentális szobrokat, kisplasztikákat, épületplasztikát, lemezdomborításokat, portrékat és domborműveket, sőt szoborrestaurálással is foglalkozott (a Lánchíd oroszlánjai). Kb. 40 köztéri szobrát állították fel: Thököly Imre, Vásárhelyi Pál, Toldy Ferenc egészalakos szobra; a várpalotai felszabadulási emlékmű (1954-55); az Üllői úti- lakótelep utcai frontjának díszítő plasztikái (díszkút; Horgászó fiú, 1959); a felújított Erkel Színház Puccini-, Csajkovszky-, Verdi- domborműve (1960); a debreceni Vidám Park Ludas Matyi c. szobra (1962). Műveit biztos plasztikai tudás, kifinomult ritmikai megoldások, az emberi test összetett mozgásának lendületes, összefogott ábrázolása, a portrékban eszményítés és érzékeny felületmintázás jellemezték. Gyűjteményes kiállítása az Ernst Múz.-ban (1958), egyéni kiállítása Madarason (1978) volt. – Irod. Katalógus-előszó a gyűjteményes kiállításhoz (Bp., 1958).
