György Ernő
György Ernő (Nagyvárad, 1888. ápr. 13. – Bp., 1977. okt. 14.): jogász, szakíró, az állam- és jogtudományok doktora (1968). Jogi tanulmányait a nagyváradi jogak.-n és a kolozsvári tudományegy.-en végezte. Utána Bp.-en ügyvédjelölt, 1912-től Nagyváradon ügyvéd, az I. világháborúban katona (1914–18) volt. A Tanácsköztársaság idején a Közellátási Népbiztosságnál működött. 1919-től Bp.-en ügyvéd, 1926-tól az Orsz. Hitelvédő Egylet ügyvezető ig.-ja. A gazdasági jog egy.-i magántanárává képesítették (1946). Szervezője (1948), majd első elnöke volt a Közületi Egyeztető Bizottságnak (később döntőbizottság). 1950-től bp.-i felsőbírósági (volt ítélőtábla) tanácselnök, 1951-től legfelsőbb bírósági bíró, 1952-től a Bp.-i Központi Járásbíróságnál csoportvezető bíró. 1953-tól 1957-ig, nyugállományba vonulásáig jogtanácsos. A Magy. Jogász Szövetség nemzetközi jogi osztályának vezetőségi tagja volt. Szakirodalmi munkásságában a hitel biztosítékainak, 1945 után a külkereskedelmi szerződések, a gazdasági verseny új jogi szabályozásának kérdéseivel foglalkozott. – F. m. Adózás. Az egyéni cégek és a részvénytársaságok adói (Bodroghy Józseffel, Bp., 1921); Neue Wege des Insolvenzrechtes (Wien, 1930); A válságjog kialakulása (Bp., 1933); A hitel biztosítékai. Kezesség, zálogjog ingó dolgon, biztosítás, engedmény (Bp., 1942); A gazdaságjog szerkezeti változásai (Bp., 1948); Kereskedelmi társasági jog (Bp., 1969); A gazdasági verseny külkereskedelmi vonatkozásai (Bp., 1973); A gazdasági verseny jogi kérdései (Bp., 1976). – Irod. Simon Gyula: Megemlékezés dr. Gy. E.-ről 1888–1977 (Magy. Jog, 1978. 1. sz.); Újlaki László: Gy. E. (Jogtudományi Közl., 1978).
