György István
György István (Bp., 1912. aug. 13. – Bp., 1977. jan. 1.): újságíró. 1945 előtt magántisztviselő. Újságírói pályáját 1945 elején a Szabadság c. lapnál kezdte, majd legális megjelenésekor a Szabad Nép, később a Népszabadság munkatársa, majd főmunkatársa lett. Munkatársa volt a Független Magyarországnak is. Különféle társadalmi visszásságokat leleplező írásaival vált ismertté. Számos termelési riportot, munkásportrét írt. Irásaival ráirányította a figyelmet a brigádmozgalom, a vezetés jelentőségére. Ismertek voltak a kereskedelem és a vendéglátóipar hibáiról írt bíráló írásai. Később egyre többet foglalkozott történelmi témákkal: ilyen sorozatai – a Soha többé; A Teleki Pál dosszié; a Kétezerötszázan voltak. A Kétezerötszázan voltak c. sorozatból tévédokumentumfilm is készült. Munkásságára az Ólombetűs vallomások c. televíziós műsorban emlékezett (1972). Rózsa Ferenc-díjat kapott (1963). – F. m. Fegyvertelenül a tűzvonalban (dokumentumr., Temesvár, 1944; Bp., 1945); Halálraítéltek (kisregény Bp., 1957); Nem könnyű vezetni (riportok, Bp., 1962); Soha többé (riportok, Rényi Péter bevezetőjével, Bp., 1963); Szocialista brigádok reflektorfényben (Bp., 1965); Kétezerötszázan voltak (riportok, Bp., 1970); Sok boldogságot Magyarország (album, Bp., Moszkva, 1965); Az első évek, 1945–48 (album, Bp., 1970).
