Győry Tibor
Győry Tibor (Bp., 1869. máj. 9. – Bp., 1938. jan. 9.): orvostörténész, egészségügyi szervező, egyetemi tanár, az MTA l. tagja (1933). 1893-ban szerezte meg Bp.-en az orvosdoktori oklevelet, majd az egészségtantanári képesítést. Pályafutása elején a bp.-i belklinikán, majd a Rókus Kórházban működött. 1902-ben az orvostörténelem magántanára. 1905–1928 közt az állatorvosi főisk.-n az állatorvoslás történetének előadója. 1918-ban egy.-i rk. tanár. 1919 végén a népjóléti és munkaügyi min.-ba nyert beosztást. A továbbiakban a közegészségügyi osztály vezetője, majd belügyi h. államtitkár. 1926-ban c., 1936-ban ny. r. tanár. Orvostörténeti munkássága során tisztázta a 16. századbeli morbus hungaricus (kiütéses tífusz) és morbus brunogallicus (szifilisz) lényegét, bebizonyította Semmelweis m. eredetét, összeállította, németre lefordította műveit, népszerűsítette érdemeit, m. orvosi bibliográfiát állított össze és megírta a bp.-i orvosi kar történetét. Megalapította a Népegészségügy c. lapot. – M. Magyarország orvosi bibliographiája. 1742–1898 (Bp., 1900); Morbus hungaricus (Bp., 1900); Der Morbus brunogallicus, 1577 (Giessen, 191z); Az orvostudományi kar története 1770–1935 (Bp., 1936). – Irod. Gy. T. (Századok, 1938, nekrológ); Schultheisz Emil: Gy. T. (Orv. Hetil. 1963. 16. sz.)
