Győry Vilmos
Győry Vilmos (Győr, 1838. jan. 7. – Bp., 1885. ápr. 14.): ev. lelkész, író, műfordító, az MTA l. tagja (1872), ~ Loránd miniszter apja, Pesten segédlelkész, 1862-től 1876-ig Orosházán, 1876-tól haláláig a fővárosban lelkész. 1868-tól a Kisfaludy Társ. tagja. Az ifjúsági irodalom egyik úttörője. Fordított többek között Shakespeare, Molière, Cervantes, Calderon műveiből. Három népszínművét előadták a Népszínházban. Cikkei és értekezései a fővárosi szak- és napilapokban igen gyakoriak voltak (egybegyűjtve kötetekre terjednének). – F. m. A legújabb Robinson (Pest, 1869); Nótás Kata (színmű, Bp., 1879); Gy. V. egyházi beszédei (Bp., 1886); Gy. V. költeményei (Bp., 1886); Gy. V. Elbeszélései (I–IV. Bp., 1886, 1888, 1909). – Irod. Szász Károly: Emlékbeszéd (Akad. Ért. 1894). – Szi. Mikszáth Kálmán: Az én jó patrónusom: Gy. V. (1885).
