Hajós Edit
Hajós Edit (Bp., 1889 – Richmond, 1975. febr. 14.): orvos. Orvosi tanulmányait 1908-ban kezdte Bp.-en, majd Berlinben, Montpellier-ben, Párizsban és Bernben folytatta. 1912-ben férjhez ment Balázs Bélához, akitől később elvált. Az I. világháború kitörésekor hazajött és Bp.-en orvosi diplomát szerzett. A háború alatt katonaorvos, 1919. jan.-jában egy vöröskeresztes delegációval Moszkvába ment, onnan Pétervárra, ahol a Komintern angol nyelvű lapját szerkesztette. Itt lett a bolsevik párt tagja. 1920-ban Moszkvába hívták, majd futárként Bécsbe küldték. 1923-ig Bécsben, rövid ideig Olaszo.-ban, majd Berlinben élt. Itt egy ideig a szovjet kereskedelmi kirendeltségnél dolgozott. 1933-ban előbb Párizsba, majd Angliába menekült, 1939-ig részt vett az angol kommunista párt munkájában, majd főként orosz fordítással foglalkozott. 1946-ban látogatott haza először. Amikor 1949-ben másodszor is Mo.-ra jött, törvénytelenül letartóztatták, 1956 novemberében szabadult ki és visszament Angliába, ahol élete végéig folytatta műfordítói tevékenységét. – M. Edith Bonc: Seven Years Solitary (életrajz, London, 1957). – Irod. Vezér Erzsébet: H. E. halálára (Élet és Irod., 1975. aug. 23.); Csima János: Magyar orvosnő-forradalmár regényes élete (Nők Lapja, 1976. aug. 7.).
