Hajós György
Hajós György (Bp., 1912. febr. 21. – Bp., 1972. márc. 17.): matematikus, egyetemi tanár, az MTA tagja (l. 1948, r. 1953), Kossuth-díjas (1951, 1962). Egy.-i tanulmányait a bp.-i egy.-en végezte. 1935-től a bp.-i műegy. tanársegédje, majd adjunktusa, 1949-től haláláig az ELTE geometriai tanszékének tanszékvezető tanára. Nevéhez H. Minkowski egy híres sejtésének bizonyítása fűződik, mely hosszú évekig a legnagyobbak próbálkozásának állt ellen, tételét mindenütt mint Minkowski–Hajós-tételt idézik. A Minkowski-sejtés bizonyítása kapcsán átütő jelentőségű felfedezéssel bővítette a véges Ábel-csoportok klaszszikus elméletét. Ezzel az alkotással nemzetközi hírnévre tett szert. Értékes eredményeket ért el a diszkrét geometria, a rácspont-geometria, a Bolyai–Lobacsevszkij-féle geometria, a geometriai szerkesztések elmélete, a gráfelmélet, a nomográfia, a numerikus analízis területén is. Tevékenyen részt vett a matematikai közéletben. 10 éven át az MTA Matematikai és Fizikai Tudományok Osztályának titkára, az Acta Mathematica Academiae Scientiarum Hungaricae főszerk.-je, a Bolyai János Matematikai Társulat elnöke volt. A Román Szocialista Köztársaság Tudományos Akadémiája l. tagjává (1965), a Deutsche Akademie der Naturforscher Leopoldina tagjává (1967) választotta. – F. m. Differentiál geometria (Bp., 1950); Über einfache und mehrfache Bedeckung des n-dimensionalen Raumes mit einem Würfelgitter (Mathematische Zeitschrift, 1941); Bevezetés a geometriába (Bp., 1960, németül 1969). – Irod. Rédei László: H. Gy. (Magy. Tud., 1972. 9. sz.).
