Hanzó Lajos
Hanzó Lajos (Nagybánhegyes, 1915. szept. 7. – Szarvas, 1964. nov. 21.): pedagógus, történész, Kossuth-díjas (1955). A szegedi egyen 1941-ben történelem-földrajz szakos középisk. tanári és bölcsészdoktori, 1942-ben pedagógia-filozófia szakos tanítóképző intézeti tanári oklevelet szerzett. 1942–43-ban a szarvasi tanítónőképző, 1943-tól 1960-ig a szarvasi gimn. tanára. 1960-tól haláláig a szarvasi felsőfokú óvónőképző intézetben intézeti vezető tanár (pedagógia). Folyóiratokban és szaklapokban, valamint önállóan megjelent tudományos cikkeiben és tanulmányaiban helytörténeti, agrártörténeti, neveléstörténeti, módszertani kérdésekkel foglalkozott. Szerk. a Magyarországi Óvónőképző Intézetek Tudományos Közleményeinek 1963-as és 1964-es számát. – F. m. Az erdélyi szász önkormányzat kialakulása (Szeged, 1941); Vajda Péter (Békéscsaba, 1958); Feudalizmuskori árutermelés és iparfejlődés Békés megyében (Gyula, 1959); Tessedik Sámuel kisebb írásai (Szarvas, 1960); A földkérdés alakulása Békés megyében a XIX. sz. második felében (Gyula, 1964). – Irod. Tilkovszky Lóránt: H. L. (Századok, 1965. 1–2. sz.)
