Haracsi Lajos
Haracsi Lajos (Toponár, 1898. ápr. 9. – Sopron, 1978. márc. 13.): erdőmérnök, egyetemi tanár, a mezőgazdasági tudományok kandidátusa (1951). Tanulmányait a soproni Bányamérnöki és Erdőmérnöki Főisk.-n végezte. Erdőmérnöki oklevelét 1924-ben szerezte meg. 1927-ig a főisk.-n tanársegéd, 1928-ban áthelyezték a miskolci erdőigazgatósághoz, ahol magasépítési munkákat végzett. Innen a kaposvári erdőigazgatósághoz került erdőművelési munkakörbe. 1935-től államerdészeti ösztöndíjjal a bp.-i Pázmány Péter Tudományegy.-en folytatta tanulmányait, „Adatok a levéltetvek biológiájához” címmel itt szerzett doktori oklevelet 1937-ben. Ezt követően a soproni Erdészeti Kutató Intézetben dolgozott erdővédelmi témakörökben és irányította a Tanulmányi Erdőgondnokság munkáját is. Munkája mellett magántanári képesítést is szerzett a József Nádor Műszaki- és Gazdaságtudományi Egy. bánya-, kohó- és erdőmérnöki karán. 1945 után a Magy. Állami Erdőgazdasági Üzemek (MÁLLERD) kaposvári erdőigazgatóságán dolgozott, ig.-i, majd vezérig.-i beosztásban. 1950-ben a Földművelésügyi Min.-ban az erdészeti főosztály erdészeti osztályát vezette. 1951-ben visszakerült Sopronba, ahol 1968-ban történt nyugdíjba vonulásáig az erdővédelemtani tanszék tanszékvezető tanára volt. A soproni egy.-en, illetve jogelőd intézményében az ig.-i, ig. h.-i és dékáni teendőket is ellátta. Az Erdészeti és Faipari Egy. 1970-ben díszdoktorává avatta. 1926 óta tagja és tevékeny vezetője volt az Orsz. Erdészeti Egyesületnek. 1949-ben elnöke. Egyesületi munkáját 1966-ban Bedő-díjjal ismerték el. Több könyve és mintegy félszáz tudományos dolgozata jelent meg. Szakcikkei tudományos sokoldalúságát mutatják. – F. m. Adatok a levéltetvek biológiájához (Sopron, 1937); A magyar erdők gomba- és rovarkárosítói (Erdészeti Zsebnaptár, Bp., 1943); Erdővédelemtan (Bp., 1953); Erdészeti növénykórtan (Bp., 1969). – Irod. Igmándy Zoltán: Dr. H. L. (Az Erdő, 1978. 5. sz.); Oroszi Sándor: H. L. (Magyar Agrártörténeti Életrajzok, Bp., 1987).
