Hauszmann Alajos
Hauszmann Alajos (Buda, 1847. jún. 9. – Velence, Fejér vm., 1926. júl. 31.): építész, műegyetemi tanár, az MTA t. tagja (1924). A budai műegy.-en kezdte építészeti tanulmányait, majd 1866-tól a berlini ak.-án folytatta. Hazatérve 1870-ig Skalnitzky Antal irodájában dolgozott. 1872-től a műegy.-en oktatott, és az oktatáson és szakirodalmi tevékenységén kívül nagy létszámú tervezőirodát tartott fenn. Korábban tartózkodó reneszánsz stílusban tervezte épületeit, kihasználva a nyerstégla homlokzatok művészi lehetőségeit (József Műegy. kiegészítő épülete, 1873; István Kórház, Erzsébet Kórház, 1882; Technológia és Iparmúzeum, Törvényszéki Orvostani Intézet stb.). Később a kőarchitektúrára tért át, és stílusa mindinkább az újbarokk felé hajlott (Városháza és színház Szombathelyen; Igazságügyi Palota, utóbb MNG; New York-palota Bp.-en, 1891–95 stb.). Fő műve a tökéletes koncepciójú Igazságügyi Palotán (1891–97) kívül a budai vár Ybl Miklós által megkezdett kialakítása és a dunai homlokzat önálló befejezése (1891–1903) volt. Nagyobb munkáiról (Vár, Igazságügyi Palota, Műegyetem épületei) maga írt részletes ismertetéseket, s ezenkívül más területeken is értékes szakirodalmi munkásságot fejtett ki. – F. m. A budapesti igazságügyi palota (Magy. Mérnök és Építész Egyl. Közl., 1897); A kir. József műegyetem új otthona (Magy. Mérnök és Építész Egyl. Közl., 1909); A magyar királyi vár (Bp., 1912); Budapest városának építészeti fejlődésének története (Akad. Ért. 1925). – Irod. Lyka Károly: H. A. (Magy. Műv. 1926); Fábián Gáspár: Nagy magyar építőművészek (Bp., 1936); H. A. (Élet és Tud. 1955 3. sz.); Szalai Imre: H, A. (Magy. Építőműv. 1966. szept.)
