Horváth Boldizsár
Horváth Boldizsár (Bp., 1897. aug. 30. – Balatonarács, 1970. aug. 17.): ortopéd sebész, az orvostudományok kandidátusa (1952). Oklevelet a bp.-i tudományegy.-en szerzett (1922). 1919–23-ban az egy.-i kórbonctani intézetben tanársegéd, 1923-tól a Verebély T. vezette sebészeti klinikán műtőnövendék, majd tanársegéd, 1932–1963 között a János Kórházban az ortopéd sebészeti osztály főorvosa volt. 1937-ben egy.-i magántanári képesítést szerzett. 1941-ben c. rk. tanár lett. Fő kutatási területe a csípőízületi ficam kórtana és műtéti gyógyítása, korai felismerése és a csecsemő- és gyermekkori ficamok gyógyítása volt. Vizsgálta a sportolók sérüléseinek mechanizmusát, megelőzésének lehetőségeit. Jelentős tevékenységet fejtett ki a gyógytorna és a mechanikai berendezések ortopédiai célzatú rendszeres alkalmazásának korszerűsítése terén. Aktív sportolóként ismert balatoni vitorlázó volt. – M. A gyakorló orvos orthopaediája (Verebély Tibor előszavával, Bp., 1930); A csigolyaívhasadás és csigolyacsuszamlásról, új műtéti eljárás kísérlete alapján (Kovács Ákossal, Szász Imrével, Bp., 1953); A szokványos vállficamodás orthopaediai jelentősége. Különös tekintettel a vápaképző rnűtétekre (Bp., 1956).
