Horváth Cyrill
Horváth Cyrill (Veszprém, 1856, nov. 25. – Balatonalmádi, 1941. júl. 19.): irodalomtörténész, az MTA tagja (l. 1912, r. 1925). 1882-től 1889-ig mint a ciszterci rend tagja Egerben, Innsbruckban, Zircen és Bp.-en folytatott teológiai tanulmányokat. 1889-ben bölcsészdoktori, 1890-ben tanári diplomát szerzett. 1889-ben pappá szentelték. 1890-től a bajai, 1894–96-ban az egri ciszterci gimn. tanára. 1895-től magántanár a bp.-i egy: en. 1897-től – miután a rendből kilépett – a bp.-i ref. gimn., 1902-től a sárospataki ref. főisk. tanára. 1905-től bp.-i reálisk.-i tanár, 1911–30-ban ig. 1923-tól a bp.-i egy, c. ny. rk. tanára. Szerk. a Tóth Kálmán Emlékalbumot (Baja, 1894) és a Sárospataki Füzeteket (1904–05). A régi m. irodalom területén végzett úttörő kutatásokat. Számos tanulmányt írt a szakfolyóiratokba. Sajtó alá rendezte és jegyzetekkel látta el a Régi Magyar Költők Tára I. kötetének új kiadását (Középkori magyar verseink, Bp., 1921), valamint Csokonai műveinek népszerű, nem teljes kiadását. – F. m. Pomerius (Temesvári Pelbárt, Bp., 1894); A régi magyar irodalom története (Bp., 1899); Szent László legendáink eredetéről (Bp., 1928). – Irod. G. P.: H. C. (Irod. tört. 1941.)
