Hutÿra Ferenc
Hutÿra Ferenc (Szepeshely, 1860. szept. 6. – Bp., 1934. dec. 20.): orvos és állatorvos, főiskolai tanár, az MTA tagja (l. 1910, r. 1921). Tanulmányait a bp.-i egy.-en végezte, 1883-ban lett orvosdoktor, 1883-tól az egy. kórbonctani intézetében gyakornok, 1886-ban az állatorvosi tanintézetben (majd főisk.-n) a belgyógyászat és járványtan segédtanára, 1890–1933-ban ny. r. tanára, 1888-ban az egy.-en az állatjárványtan, állategészségügyi rendészet és hússzemle magántanára lett. 1897-ben az Állatorvosi Ak. ig.-ja, 1899-től 1933-ig, az átszervezés után az Állatorvosi Főisk. rektora. 1899-ben egy.-i rk. tanári, 1906-ban udvari tanácsosi címet kapott. 1917-ben ideiglenesen vezette a kórbonctani tanszéket. Korszerű tudományos intézménnyé fejlesztette a Főisk.-t. Nemzetközi elismerésben részesült az állatjárványtan terén kifejtett munkássága. A sertéspestissel kapcsolatban elért eredményei tették lehetővé az e betegség elleni védőoltások kidolgozását, miután kimutatta a kórokozó vírusjellegét és kidolgozta az oltóanyag gyakorlati előállításának módszerét. Részt vett az állattegészségügyi törvényhozás korszerűsítésében. 1927-től a felsőház tagja volt. – F. m. A háziállatok fertőző betegségeinek oktana (Bp., 1888); Kórbonctani diagnosztika (Bp., 1888); Állatorvosi belgyógyászat (I–III. Bp., 1894–98); Spezielle Pathologie und Therapie der Haustiere (I–II. Jena, 1905, majd Manninger Rezső és Mócsy János társszerzőkkel angol, olasz, orosz, spanyol, török és – részben – finn nyelven is több kiadásban); Törvényszéki Állatorvostan (Bp., 1908). – Irod. Szabó Pál: A Magy. Kir. Erzsébet Tudományegyetem és irodalmi munkássága (Pécs, 1940); Manninger Rezső: H. F. emlékezete (MTA Emlékbeszédek, Bp., 1944); Bencze József: H. F. (Orv. Hetil. 1964. 52. sz.)
