Huzella Elek
Huzella Elek (Bp., 1915. aug. 24. – Bp., 1971. dec. 15.): zeneszerző. A Liszt Ferenc Zeneművészeti Főisk.-n Siklós Albert növendékeként szerezte meg a zeneszerzői diplomát, ezzel párhuzamosan a bp.-i tudományegy.-en esztétikai, filozófiai és pedagógiai tanulmányokat folytatott. Disszertációja: Claude Debussy életműve. 1939-től 1944-ig üzemi énekkarokat szervezett és vezetett. 1943–44-ben a Magy. Rádió zenei szerkesztője, 1945-től rövid ideig a zenei osztály h. vezetője. Ezután átmenetileg szövőmunkásként dolgozott. 1947-től a Székesfővárosi Felsőbb Zeneisk.-ban, majd ennek megszűnése után, 1949-től az Állami Zenekonzervatóriumban (a későbbi Bartók Béla Zeneművészeti Szakisk.-ban) tanított zeneszerzést, zeneelméletet. Emellett a Fővárosi Zeneisk. Szervezetnél is tanított. Művei közül a B-A-C-H témára írott Epilógus c. orgonadarabját 1957-ben Vercelliben I. díjjal tüntették ki. Mint műfordító számos dal mellett ő készítette el Debussy Pelléas és Mélisande c. operájának fordítását. – F. m. Vonóshatos (1940); Nocturne zenekarra (1943); Patak vára (oratórium, 1954); Meditáció zenekarra (1955); Zenekari szvit (1957); Dalciklus baritonszólóra és zenekarra (1959); Rapszódia zongorára, üstdobra és vonószenekarra (1959); Concertino lirico fuvolára és vonószenekarra (1963); Miser Catullus (kantáta szoprán- és tenorszólóra és 10 rézfúvós hangszerre, 1967, posztumusz bem. 1972. jún. 5. Zeneak.); Dalok, Kórusművek. – Irod. Ujfalussy József – Fasang Árpád: Búcsú H. E.-től. (nekrológ, Muzsika, 1972. 2. sz.).
