Imre Sándor
Imre Sándor (Hódmezővásárhely, 1877. okt. 13. – Bp., 1945. márc. 11.): pedagógiai író, egyetemi tanár, művelődéspolitikus, id. ~ József fia. Egy.-i tanulmányait Kolozsvárott, Heidelbergben és Lipcsében végezte. 1900-tól 1908-ig a kolozsvári ref. gimn. tanára; 1904-ben a kolozsvári egy.-en magántanár. 1908–18 között a bp.-i áll. polgári isk. tanárképző tanára. 1912-ben a bp.-i egy.-en magántanár. 1918. nov.–1919. ápr. között a vallás- és közoktatásügyi min.-ban h. államtitkár, utána a polgári isk. tanárképző ig.-ja. 1919. aug. 7-től 15-ig vallás- és közoktatásügyi miniszter a Friedrich-kormányban, majd 1924-ig adminisztratív államtitkár (1922-től kényszerszabadságon). 1925-től a pedagógia egy.-i tanára Szegeden, 1934-től 1945-ig a bp.-i műegy.-en. Művelődéspolitikai programja, a „nemzetnevelés” a német szociálpedagógia hatására alakult ki, de figyelembe vette köznevelésügyünk történeti hagyományait is. Ezt a „nemzetnevelési” programot az ellenforradalom egy ideig támogatta. ~t polgári humanizmusa szembeállította a fasizmussal. Szerk. a Magyar Paedagógiát (1913–19). – M. Gróf Széchenyi István nézetei a nevelésről (Bp., 1904); A nevelés sorsa és a szocializmus (Bp., 1909); Nemzetnevelés (Bp., 1912); Nemzeti önismeret (Bp., 1920); A személyiség kérdése (Bp., 1926); Neveléstan (Bp.; 1928); Népiskolai Neveléstan (Bp., 1932); A neveléstudomány magyar feladatai (Szeged, 1935); Háborús élet, megújhodás, nemzetnevelés (Bp., 1944). – Irod. Heksch Ágnes: I. S. neveléselméleti tevékenysége 1919-ig. Magyar neveléstörténeti tanulmányok (Bp., 1959).
