Jakab Elek
Jakab Elek (Szentgerice, 1820. febr. 13. – Bp., 1897. júl. 22.): történetíró, levéltárnok, az MTA tagja (l. 1870, r. 1889). 1841-ben erdélyi kincstári hivatalnok. 1849-ben Bem erdélyi és bánsági hadjárataiban harcolt, majd fogságot szenvedett. Kiszabadulva történelmi tanulmányokhoz fogott. 1861-től az erdélyi főkormányszéki levéltár munkatársa, 1863-ban alig., 1867-ben ig., majd 1875-től a bp.-i Országos Levéltár allevéltárnoka, 1893-ban h. vezetője lett. Főleg a 16–19. sz.-i Erdéllyel foglalkozott számos tanulmányban. Szerk. Mikó Imrével az Erdélyi Tört. Adatok I–III. kötetét. – F. m. Kolozsvár története (I–III. Pest, 1870); A királyföldi viszonyok ismertetése (I–II. Pest, 1871–76); Br. Wesselényi Miklós hűtlenségi bűnpöre (I–II. Kolozsvár, 1876); A levéltárakról (Bp., 1877); Tanulmányok Erdély XVIII. századi történetéből (Bp., 1877); Szabadságharcunk történetéhez (Bp., 1881); A MTA kézirattárának ismertetése (Bp., 1892). – Irod. Gál Kelemen: J. E. élet- és jellemrajza (Kolozsvár, 1938).
