Jakab István
Jakab István (Mezőkeresztes, 1798. okt. 29. – Bp., 1876. okt. 18.): író, műfordító, költő, zeneszerző, az MTA l. tagja (1833). Ügyvédi oklevelet 1822-ben szerzett, de már 1820-tól a Helytartótanács tisztviselője. 1848-ban belügyi osztálytanácsos volt. 1849-ben elbocsátották hivatalából, de később rehabilitálták. Költeményei, közgazdasági cikkei 1824-től jelentek meg a különböző folyóiratokban. Sokoldalú népművelő munkásságot is folytatott, különböző tárgykörökből népszerűsítő füzeteket adott ki. Színjátszásunkat szolgálta 40 külföldi darab, köztük Voltaire Alzire-jának lefordításával (1833). Szerk. az Eredeti és Külföldi Játékszín c. sorozatokat. Tőle való az első hazai vígopera (Csel, 1838, Bartay András zenéjével) szövege. Falusi lakodalom (Buda, 1834) c. vígjátéka és a Zsarnok apa (Buda, 1836) c. tragédiája ak.-i jutalmat nyert. A maga korában népszerű dalokat írt. 1848-ban ő írta a budai nemzetőrség indulóját. – Irod. Szász Károly: Emlékbeszéd J. I. felett (Bp., 1877).
