Kardos Lajos
Kardos Lajos (Rákospalota, 1899. dec. 14. – London, 1985. júl. 12.): pszichológus, egy.-i tanár (1956). A bécsi egy.-en orvosi oklevelet (1925), majd pszichológiai tanulmányai befejeztével bölcsészdoktori címet szerzett (1929). Rockefeller-ösztöndíjasként 5 évig oktatott és kutatott az USA-ban, pl. 1930-31-ben a Columbia Egy.-en. Mo.-ra visszatérve (1934) nem volt pszichológusi állása 1945-ig. 1945-től a bp.-i egy. Lélektani Intézetének, majd pszichológiai tanszékének vezetője nyugdíjba vonulásáig (1971). A Magy. Pszichológiai Társ. elnöke (1970-75), évekig vezette a TMB (Tudományos Minősítő Bizottság) Pszichológiai Szakbizottságát. A század olyan jelentős pszichológusainak volt tanítványa ill. munkatársa mint K. Bükler, Spearman, R. S. Woodworth, Szondi Lipót. Hat évtizedes tudományos munkássága során kiemelkedőt alkotott az érzékelés megismerésének a területén (konstancia jelenség), az állati tanulás, valamint az emberi és állati emlékezet összehasonlítása és a lelki élet eredetével kapcsolatos kutatásai révén. Vezető szerepe volt a korszerű magyar pszichológusképzés megteremtésében. – F. m. Lélektan (Bp., 1953 (; A lélektan alapproblémái és pavlovi kutatások (Bp., 1957); Általános pszichológia (Bp., 1964); Aneuropszichikus információ eredete (Bp., 1976); Az érzékeléstől a cselekvésig (Bp., 1978). – Irod. Hunyady Gy.: K. L. (Magy. Pszichológiai Szle, 1985. 5. sz.); Pataki Ferenc: K. L. (Magy. Tud., 1985. 12. sz.).
