Kardos László
Kardos László (Debrecen, 1898. aug. 17. – Bp., 1987. febr. 2.): irodalomtörténész, műfordító, egyetemi tanár, az MTA tagja (l. 1958, r. 1967), József Attila-díjas (1950), Kossuth-díjas (1953). Középisk.-it, egy.-i tanulmányait Debrecenben végezte. 1918-19-ben segédszerk. a Hírlap c. debreceni lapnál, ezért a Tanácsköztársaság után egy időre kizárták az egy.-ről. Az 1920-as évek elejétől az Ady Társ. főtitkára és tanár a debreceni zsidó gimn.-ban. Rendszeresen publikált a Nyugat hasábjain. A háború alatt munkaszolgálatra vitték. 1945-49 között a Közoktatási Min. tanácsosa, 1950-től az Eötvös Loránd Tudományegy. világirodalmi tanszékének és – megszűnéséig – az újságíró tanszék vezetője. 1959-1970 között a Nagyvilág főszerk.-je. A Tudományos Ismeretterjesztő Társ. és a Magy.-Szovjet Baráti Társ. alelnöke volt. A XX. századi m. és világirodalommal foglalkozott, fordított franciából, németből, angolból, latinból, görögből és oroszból. Fia Pándi Pál irodalomtörténész volt. – M. A huszonegyéves Ady Endre (Gyoma, 1922); Ady Endre (Bp. 1946); Karinthy Fngyes (Bp., 1947); Gorkij (Bp., 1951); Tóth Árpád (Bp., 1955); Művek és mesterek (Bp., 1958); Vázlatok, esszék, kritikák (Bp., 1959); A műfordítás kérdései (Bp., 1965); Közel és távol (Bp., 1966); Író, írás, irodalom (Bp., 1973); Hármaskönyv. Kísérletek, viták, vallomások (Bp., 1978); Harminchárom arc (Bp., 1983); Száz kritika (Bp., 1987).– Irod. Visszaemlékezések (Nagyvilág, 1987. 4. sz.); Koczkás Sándor beszélgetése K. L.-val (Jelenkor, 1977); Reisinger János: K. L. műve (Irodalomtörténet, 1978); Hegedűs Géza: Éjfél utáni beszélgetés K. L.-val (Köznevelés, 1982.); Kéry László: K. L. (Nagyvilág, 1987); Pálmai Kálmán: K. L. (I. T. K. 1987-88).
