Kardos László
Kardos László (Tótkeresztúr, 1918. nov. 13. – Bp., 1980. márc. 3.): etnográfus, ifjúság és kultúrpolitikus, Kossuth-díjas (1948), a néprajztudományok kandidátusa (1970). A bp.-i egy. bölcsészkarán m.-olasz szakon végzett, majd etnográfiából, antropológiából és szociológiából doktorált 1943-ban. Egyetemista korában népi származású társaival együtt kollégiumot szervezett, amely 1939-ben Bolyai, 1942-ben Györffy István nevét vette fel. 1943-ban büntető századba hívták be. 1945-ben részt vett a földosztásban mint Tolna és Baranya m. kormánybiztosa. 1946-tól, alakulásától a Népi Kollégiumok Orsz. Szövetsége (NÉKOSZ) főtitkára 1948-ig. A NÉKOSZ feloszlatása után a Vallás-és Közoktatási Min. Tudományos Osztályának vezetőjeként kezdeményezte a levéltár-és múzeumügy új típusú elveinek létrehozását. (1948-51). A Néprajzi Múz. osztályvezetője, majd főig.-ja (1951-56). Az 1956-os forradalom leverése után politikai perben szabadságvesztésre ítélték, 1963-ig volt börtönben, 1970-ben rehabilitálták. A Néprajzi Múz. tudományos főmunkatársa (1963-80). A jelenkori magyar falu etnográfiai és szociológiai problémáit kutatta foglalkozott a m. nép vallásos életével, a szektákkal. – F. m. Az Őrség népi táplálkozása (Bp., 1943); Tanulmányok az Őrség monográfiájához (Bp., 1943); Jegyzetek a volt uradalmi cselédség kultúrájának és életmódjának alakulásáról (Szentgyörgypuszta) (Bp., 1955); Egyház és vallásos élet egy mai faluban. Bakonycsernye – 1965 (Bp., 1969); Boldog emberek közössége. A magyarországi nazarénusok (Bp., 1988); K. L. börtönírásai 1957-1963 (Bp., 1992). – Irod. Tálasi István: Búcsú K. L.-től (Ethnogr., 1980. 3-4. sz.).
