Karinthy Gábor
Karinthy Gábor (Bp., 1914. dec. 17. – Bp. 1974. nov. 13.): költő. ~ Frigyes és Judik Etel színésznő fia. Tizennyolc éves korában már kötete jelent meg: Devecseri Gábor–Karinthy Gábor versei (Somlyó Zoltán előszavával, Bp., 1932). A Szendrő József, utóbb Szilágyi Endre és Benedek István szerk. sokszorosított lap, a Hangszóró rendszeres munkatársa volt. Érettségi után színészettel is kísérletezett, de csakúgy mint bölcsészeti tanulmányaival, a színiisk.-val is hamarosan felhagyott. Verseit a Nyugat és a Szép Szó adta közre. Az utóbbi szerkesztésében is részt vett. 1937-ben jelent meg első önálló kötete, az Étel és ital. Édesapja halálával, s élete egyetlen nagy szerelmi fellángolása múltán, egzisztenciális gondokkal is küszködve magára maradt. 1939-ben fél évre katonának vitték. Az 1944-es nyilas üldöztetés gyenge idegzetét megviselte. 1945-től két évig még tudott dolgozni a bp.-i Fővárosi Könyvtárban. Utóbb nyugdíjazták. 1952-től a Benedek István orvostanár vezette Intaházai Munkaterápiás Intézet lakója volt Benedek István baráti és orvosi gondozásában. Élete utolsó másfél évtizedében már alig írt. 1973-ban jelent meg gyűjteményes kötete, a Bánat. – Irod. Szerb Antal: K. G. (Nyugat, 1938. 5. sz.); Devecseri Gábor: Az „Étel és ital” költője (Lágymányosi istenek, Bp., 1967); Ágh István: A szelíd merénylő (Élet és Irod., 1974. 11. sz.); Benedek István: Búcsú a Fájdalomhercegtől (Élet és Irod., 1974. 47. sz.); Vajna János:: Barátsirató (Magy. Nemzet, 1974. nov. 21); Kosztolányi Ádám: Emlékek K. G.-ról (Élet és Irod., 1975. 4. sz.); Benedek István: K. G. (Az író lelke, Bp., 1978). – Szi. Somlyó György: Sírkő. In memoriam K. G. (vers, Új Írás, 1975. 2. sz.); Benedek István: K. G. (Az író lelke, Bp., 1978).
