Lajos László
Lajos László (Pécs, 1904. okt. 21. – Pécs, 1975. szept. 28.): orvos, szülész-nőgyógyász, egyetemi tanár, az orvostudományok kandidátusa (1952). ~ Iván bátyja. Az egy.-et Bp.-en kezdte (1922), majd Pécsett szerzett diplomát (1928). 1928-tól a pécsi tudomány egy.-en dolgozott gyakornokként, majd a Szülészkerületi Hivatal vezetőjeként, 1933-ban szülész-nőgyógyász szakképesítést nyert, tanársegéd lett. 1938-tól adjunktus, 1941-ben magántanárrá habilitálták. 1946-tól egy.-i ny. r. tanár, 1947-49-ben a kar dékánja és a klinika ig.-ja. Főleg szülészeti és nőgyógyászati endokrinológiával foglalkozott, leírta a placentotropint, az agyalapi mirigyben a terhesség alatt termelődő új proteohormont, melynek hatásmechanizmusával, diagnosztikai értékével foglalkozott. Jelentős érdemei fűződnek a klinika továbbfejlesztéséhez. Iskolateremtő egyéniség volt. Mintegy 160 tudományos közleménye jelent meg. – M. Szülészet (Horn Bélával, Zoltán Imrével, Bp., 1953); Nőgyógyászat (Árvay Sándorral, Fekete Sándorral, Zoltán Imrével, Bp., 1957); Szülészet és nőgyógyászat haladása (szerk. Fekete Sándor, Bp., 1962); Szülészet (Horn Bélával, Zoltán Imrével, Bp., 1976). – Irod. Gáti István: L. L. dr. (Orv. Hetil., 1976); Csaba Imre: Dr. L. L. (Pécsi Orvostudományi Egy. Évk., 1974–75, és 1975–76).
