Lajta Edit
Lajta Edit (Beregszász, 1926. jún. 23. – Bp. 1970. nov. 26.): művészettörténész. A bp.-i tudományegy.-en eleinte szabad bölcsészként tanult (1946), majd muzeológia szakon közép- és újkori művészettörténetet hallgatott. 1951-ben szerezte meg a muzeológusi diplomát és még ugyanebben az esztendőben a Szépművészeti Múz.-ba került, előbb a modern m. majd a régi m. osztályra. Később átmenetileg a Művészettörténeti Dokumentációs Központ munkatársa, 1959-től az Akadémiai Kiadó Lexikonszerkesztőségében dolgozott haláláig. Előbb az Új Magy. Lexikon képző- és iparművészeti szakterületét szerk., majd a Művészeti Lexikon (I–IV., Bp., 1962-1968) felelős szerk.-je volt. Élete utolsó két évében a Művészeti Kislexikon szerk. munkáit vezette. Mint tudományos kutatót a középkori Mo. művészete, ill. a 19. sz. m. festészete érdekelte. Középkori kutatásainak középpontjában ikonográfiai problémák álltak: kutatási eredményeit a Művészettörténeti Értesítőben tette közzé (Adalékok a jakabfalvi oltár ikonográfiájához, 1953; A Nagy Szent Család ikonográfiája, 1954; Két adalék a magyarországi középkori festészet ikonográfiájához, 1958; Az Ecclesia Synagoga ábrázolása a középkori művészetben, 1961; A besztercebányai Thurzó-ház falképei, 1966). Ismeretterjesztőként is kitűnt, ezt elsősorban Ingres, Hogarth és Vermeer kötete tanúsítja. Csaknem valamennyi m. művészeti folyóiratnak munkatársa volt. – F. m. Brocky Károly (Bp., 1957); Ingres (Bp., 1963); Hogarth (Bp., 1965); Vermeer (Bp., 1968); Korai francia festészet (Bp., 1973; idegen nyelveken is). – Irod. Gerszi Teréz: L. E. (Műv. tört. Ért., 1971. 4. sz.); Telepy Katalin: L. E. (Művészet, 1971. 4. sz.).
