Lajta Béla, 1907-ig Leitesdorfer
Lajta Béla, 1907-ig Leitesdorfer (Bp., 1873. jan. 23. – Bécs, 1920. okt. 12.): építész, a modern magyar építészet nemzetközileg jelentékeny képviselője. Bp.-en folytatott műegy.-i tanulmányok után elnyerte a Hauszmann-díjat, egy ideig Hauszmann Alajos irodájában dolgozott. Hosszabb tanulmányúton járt Olasz-, Spanyol-, Franciao.-ban, majd Berlinben A. Messel és Inne műtermében. London és Párizs után 1901-ben hazatért. Már első alkotásai (Völgy utcai villa) a finn Saarinnen s Lechner Ödön népi-nemzeti elemekre támaszkodó törekvéseinek hatását tükrözték, az utóbbival közösen is dolgozott (Szirmai- kastély). A népi-nemzeti ornamentika jegyei későbbi, modern elemeket hordozó épületein is megtalálhatók: Vakok Intézete (1905 – 1908), Szeretetház (1908 – 11), Népszínház utcai bérház, Malonyai-villa (1909) stb. Egyházi rendeltetésű alkotásain keleti motívumokat is alkalmazott (Kerepesi úti zsidó temető főkapuja és szertartásháza, síremlékek stb.). Néhány európai kortársával egy időben azonban a szecessziós népies hangtól az elsők között jutott el a funkcionalizmus elvéhez. 1910-től kezdve mindjobban eltávolodott a lechneri formanyelvtől és a modernebb megoldásokat kereste. Fő művei: a volt Szervita (ma Martinelli) téri Rózsavölgyi üzletház (1911 – 12), az egykori Erzsébetvárosi Bank (ma Gázművek, 1911 – 12) szék- és bérháza, a Vas utcai iskolaépület (1909 – 11). Valamennyi épülete az ésszerűen elosztott tömegek, világosan rajzolt egyenes tartók, támaszok és bontatlan homlokzati síkok harmonikus, modern szellemű együttese. Szakírói munkásságot is folytatott. – F. m. Der Schöpfer der modernen ungarischen Baukunst (Bildende Künstler, Wien, 1911); A temető művészete (Magyar Iparműv. 1914). – Irod. Nádai Pál: L. B. életműve (Ars Una, 1924); Vámos Ferenc: L. B. (Magy. Építőművészet, 1956).
