László, IV., Kun László
László, IV., Kun László (? , 1262 – ? , 1290. júl. 10.): király (1272 – 1290). V. István fia. Anjou Izabellával, m. nevén Erzsébettel 1277-ben kötött házassága gyermektelen maradt. Apja halála után tízéves korában került a trónra (1272. szept. 3-án koronázták meg). Kezdetben anyja, Kun Erzsébet és kegyencei kormányoztak helyette. Az önálló tartományúri hatalommal rendelkező főurak és az egyházi nagybirtok, elsősorban a Kőszegi- és a Csák-párt harcában a kir. nemcsak a belső rend helyreállítását nem tudta elérni, hanem önálló külpolitikát sem folytathatott. A II. Ottokár cseh királlyal szemben ellenséges párt átmeneti uralma Habsburg Rudolf táborába vitte és a morvamezei, igen messzeható következményekkel járó győzelem egyik kivívójává tette. Az oligarchákkal szemben fokozottabban támaszkodott a kunokra, ennek ellensúlyozására azonban a világi és egyházi nagybirtokosok összefogtak és Fülöp fermói püspök, pápai követ követelésére a tétényi ogy.-en (1279) a kunok megtérítésére és életmódjuk megváltoztatására vonatkozólag egyezséget kötött a kunok vezéreivel. Az irreális egyezség végre nem hajtása miatt a legátus kiátkozta; a kibontakozást ~ a legátus elfogásával és időleges kun fogságba vetésével meghiúsította. 1280-ban azonban a kunokkal szemben egységes oligarchák csapatainak az élén harcolt a hódtavi csatában a neki sem engedelmeskedő kunok ellen. Később a tatárokkal keresett érintkezést, de 1285-i betörésüket a magánföldesurak serege visszaverte, ~t Ladomér érsek kiközösítette, az Abák elfogták. A kényszer hatása alatt színleg megtért az egyház hűségére, de kiszabadulása után tovább folytatta addigi életmódját. A tatárok mellett azúttal Albert osztrák hg. szövetségét kereste, remélve, hogy így a Kőszegiek hatalmát, akik a későbbi III. Andrást léptették fel vele szemben, megtörheti. A nagybirtokosok harca következtében az országban a szegénység olyan méreteket öltött, hogy „az ország lakosai a kétkerekű kocsit László kir. szekerének nevezték, mivelhogy a folytonos rablás miatt az igavonó barmok az országban megfogyatkoztak, s emberek barmok módjára taligába fogva pótolták a barmokat.” ~t végül a Borsák által felbérelt kun gyilkosok ölték meg. Csanádon temették el. – Irod. Szabó Károly: Kun L. 1272 – 1290 (Magy. Tört. Életr. Bp., 1866); Németh Gyula: Kun L. király nyögérei (Bp., 1954). – Szi. Kisfaludy Sándor, Obernyik Károly, Dobsa Lajos, Dugonics András drámái; Szántó György: Aranyágacska (történeti r., Bp., 1963).
