László Jenő
László Jenő (Szatmárnémeti, 1878. márc. 5. – Bp., 1919. dec. 29.): ügyvéd. Jogász korában belépett az SZDP-be. 1906. jún. 30-án ügyvédi vizsgát tett és a Vas- és Fémmunkások Országos Szövetségének és a fuvaros-szakszervezetnek az ügyésze lett. Szűkös anyagi körülmények között harcolt a munkások jogaiért, állandó védője volt a választójogi harcban letartóztatott és bíróság elé állított szocialistáknak. 1907-ben a Népszavában megjelent cikksorozatában támadta a vm.-i dzsentri közigazgatást. 1907-től az Alpári Gyula vezette baloldali csoporthoz csatlakozott. Az októberi polgári demokratikus forradalom után részt vett a KMP megalakításában, első központi bizottságának tagja és a párt ügyésze lett. 1919. febr. 20-án letartóztatták. A Tanácsköztársaság idején ~ a forradalmi törvényszékek politikai biztosa lett és következetesen harcolt a proletárdiktatúra megszilárdításáért. A Tanácsköztársaság bukása után letartóztatták és heteken át kínozták. A gyorsított tanács halálra ítélte és kivégeztette. – Irod. Vágó Béla: L. J. és Korvin Ottó (Új Előre, New York, 1922. febr. 1.); A szabadság vértanúi (Bp., 1960). – Szi. Lengyel József: Visegrádi utca (r., Bp., 1962); Gárdos Mariska: Kukoricán térdepelve (Emlékirat, Bp., 1964).
