Lonovics József
Lonovics József (Miskolc, 1793. jan. 31. – Pest, 1867. márc. 13.): kalocsai érsek, egyháztörténész, az MTA tagja (t. 1843, ig. 1863). 1817-ben szentelték pappá. Szentszéki jegyző, majd érseki titkár Egerben. 1825-től sajóvárkonyi plébános; 1829-től egri kanonok. Mint a káptalan követe részt vett az 1830-i, 1832 – 36-i ogy.-en. 1834-től csanádi püspök. Több felsőoktatási, népoktatási, egyházi és szociális intézményt alapított. 1841-ben sikeres tárgyalásokat folytatott Rómában a vegyes házasságok kérdésében. 1848-ban egri érsek lett, de székét már nem foglalhatta el. Pásztorlevelében (okt.) felszólította a híveket a haza védelmére, de a felsőházban a békés megegyezés mellett szállt síkra, részt vett a Windischgraetz főhadiszállására küldött békekövetségben, és 1849. jan.-ban meghódolt a császáriak előtt. Ennek ellenére a világosi fegyverletétel után hónapokig fogva tartották, lemondatták püspöki és érseki székéről, s kitiltották Mo.-ról. Ausztriában élt, történelemmel foglalkozott. Csak 1860-ban tért haza, utóbb a Deák-párthoz csatlakozott, amasiai c. érsek és hétszemélynök lett. Halála előtt néhány hónappal, 1866-ban kalocsai érsekké nevezték ki. – F. m. A josephinismus. . . (Bécs, 1851); Az angol türelem (Bécs, 1851); Népszerű egyházi archaeológia (I – III., Bécs, 1859). – Irod. Ipolyi Arnold: L. J. (Akad. Évk. 1876); Várady L. Árpád: L. J. római küldetése (Bp., 1924); Spira György: A magyar forradalom 1848 – 49-ben (Bp., 1959).
