Lónyay Gábor
Lónyay Gábor (Deregnyő, 1805. okt. 4. – Teplitz, 1885. aug. 5.): földbirtokos, reformpolitikus, mezőgazdasági író. Jogi tanulmányait a sárospataki főisk.-n végezte. Előbb Zemplén vm.-ben vállalt közhivatalt, de 1830-ban visszavonult. Kazínczy Gábor sógora és barátja, Kossuth Lajos pártfogója. Éveken át képviselte Zemplén vm: t az ogy.-en, ahol mint az ellenzéki párt vezéralakja nagy tekintélynek örvendett. Állást foglalt az úrbéri ügyek rendezése és a sajtószabadság mellett. Az Országgyűlési Tudósítások kiadását elsősorban ő tette lehetővé. 1832-től 1875-ig ogy.-i követ, ill. képviselő. Az Orsz. Magyar Gazdasági Egyesület (OMGE) alapítóinak egyike és 1867-től 1876-ig elnöke volt. A mezőgazdaság tőkés fejlesztéséért kiterjedt írói tevékenységet folytatott. Gazdasági szakcikkei a Gazdasági Lapokban jelentek meg (1873, 1884), főleg a jószágrendezésről. Saját gazdaságában is haladó gazda volt. – F. m. A mezőgazdaság tankönyve (H. V. Pabst után, I – IV., Pest, 1852 – 54): Jószágrendezésről (Bp., 1884). – Irod. L. G. (OMGE Emlékkv. Szerk. Galgóczy Károly, 1891); Doby Antal: A L.-család (Bp., 1895).
