Madarász Viktor
Madarász Viktor (Csetnek, 1830. dec. 14. – Bp., 1917. jan. 10.): festő. Közhonvéd, majd hadnagy volt a szabadságharcban. Ez az ifjúkori élménye végigkísérte egész életén; művészetét mindvégig a nemzeti függetlenség eszméjének szentelte; a m. történelem hősi és tragikus emlékeit idézte a nemzeti szellem ébrentartására. A szabadságharc leverése után egy ideig bujdosott, majd jogot tanult, amit azonban hamarosan felcserélt a festőpályával. 1853 – 55 között a bécsi ak.-n a történeti-festészeti szakosztály hallgatója volt. Ekkor festette első történeti tárgyú képét (Kuruc és Labanc), amelyet 1856-ban Bp.-en állítottak ki. Ezután Waldmüller szabadabb szellemű magánisk.-jába került, e korszak termése A bujdosó álma c., Thököly Imrét ábrázoló műve. 1856-tól Párizsban L. Cogniet műtermében tanult, ahol az akadémikus-romantikus szemléletű történelmi festészet képviselői közül különösen Delaroche művészete hatott rá. Itt alkotta meg 1859-ben élete fő műveit: Hunyadi László siratása, Zách Felicián és Zrínyi Ilona Munkács várában c. történelmi jeleneteit. 1864-ben festette Zrínyi és Frangepán, 1868-ban Dobozi c. képeit, 1867-ben Dózsa-portréját és ugyancsak 1868-ban Dózsa népe c. kompozícióját. Drámai erejű történelmi festményeit Párizsban aranyéremmel tüntették ki. Gautier több ízben elismerően nyilatkozott róla. 1870-ben hazajött Bp -re, ám a francia művészethez kapcsolódó, erőteljes művei nem nyerték meg a bécsi szokványhoz szokott kritika tetszését. Bethlen Gábor tudósai körében c. pályaművét visszautasították. Egy 1873-ban történt újabb méltánytalanság után visszavonult a festészettől, s apjától örökölt üzletével foglalkozott. 1875-ben festett Petőfi halála c. képe művészi erejének hanyatlásáról tanúskodott. Üzlete tönkrement, 1902-ben elárverezték, 1903-ban újra festeni kezdett, főként portrékat és néhány fáradt történelmi kompozíciót alkotott. Korábbi művei azonban a romantikus-akadémikus történelmi festészet egyik legjobb hazai képviselőjévé avatták. 1952-ben a Fővárosi Képtárban rendeztek műveiből emlékkiállítást. – Irod. Lyka Károly: M. V. élete és művei (Bp., é. n.); Radocsay Dénes: M. V. (Bp., 1941); Erdei Sándor: M. V. (Szabadművészet, 1952. 5, sz.); Székely Zoltán: M. V. (Bp., 1954); Néray Katalin: M., Székely, Lotz (Bp., 1965).
