Maróti Károly
Maróti Károly (Szalkszentmárton, 1900. febr. 8. – Bp., 1976. okt. 12.): szakszervezeti vezető. 1918–21-ben mezőgazdasági munkás, a Bp. Székesfőváros Közlekedési Rt.-nál (BSZKRT) kalauz, villamoskocsi-vezető (1922–40), majd ellenőr lett. 1931-ben bekapcsolódott a munkásmozgalomba. 1938-ban tagja lett a KMP-nak, majd belépett a Mo.-i Villamos- és Helyiérdekű Vasúti Alkalmazottak Orsz. Szövetségébe (1932), melynek 1941–42-ben elnöke. A BSZKRT-nál kifejtett pártszervező munkája miatt 1942. máj.-ban letartóztatták, tízhónapi börtönre ítélték. 1943. márc.-tól kőművesként dolgozott, részt vett a KMP által irányított Függetlenségi Mozgalomban. 1945–49-ben a BSZKRT alkalmazásában a Központi Üzemi Bizottság elnöke volt. A Mo.-i Villamos- és Helyiérdekű Vasúti Alkalmazottak Orsz. Szövetségének elnöke (1945–48), a Szakszervezetek Orsz. Tanácsa (SZOT) tagja (1945–49), a MKP (1946–48), a MDP (1948–56) s a MSZMP (1956–62) Központi Ellenőrző Bizottságának (KEB) tagja volt. 1949-53-ban a Bp. Főváros Tanácsánál csoport-, majd osztályvezető, 1953–56-ban a Bp., I. ker. Tanács Végrehajtó Bizottságának elnöke, 1957–60-ban a Legfelsőbb Bíróság népbírája, 1960-tól 1966-ig, nyugdíjazásáig a Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium Autófelügyeletének ig.-h.-e. 1960-tól 1976-ig a Közlekedési és Szállítási Dolgozók Szakszervezetének alelnöke, majd elnöke. – M. Visszaemlékezéseim (Közlekedés, 1973). – Irod. „…hogy helyt álljunk az emberiségért …” (MÁVAUT, 1968. dec. 13.); M. K. 1900-1976 (Népszabadság, 1976. okt. 15.).
