Maróti Lajos
Maróti Lajos (Bp., 1930. nov. 18. – Bp., 1982. júl. 14.): költő, író, József Attila-díjas (1975). 1943-ban Pannonhalmára, a Benedek-rend isk.-jába került. 1949-ben érettségizett és bencés pap lett. 1951 októberében otthagyta a rendet. 1955-ben matematika-fizika szakos tanári diplomát szerzett a bp.-i tudományegy.-en. 1955-1961 között kutató fizikus a Járműfejlesztési Intézetben. 1961-től a Gondolat Könyvkiadó lektora, 1970-től 1980-ig irodalmi vezetője. 1978-tól a Magy. Színházi Intézet főmunkatársa. 1981-ben SZOT-díjat kapott. Az utolsó utáni éjszaka c. darabját a Nemzeti Színház mutatta be (1972). A modern m. természettudományos esszé megteremtője, esszét írt M. Planckról, Einsteinről. – F. m. Villódzó fények énekelnek (versek, Bp., 1959); Pantomim (versek, Bp., 1964); Kettős kötésben (tanulmányok, Bp., 1965); A világtalan (r., Bp., 1967); A kolostor (r., Bp., 1968, 1972, 1979); Hippi akvárium (r., Bp., 1970); A múló jövő nyomában (tanulmányok, Bp., 1971); A számkivetett (drámák, Bp., 1979); Az állam (történelmi dráma, Bp., 1980); A parnasszus horizontja (esszék, r., dráma, vál., szerk. Fehér György, Bp., 1986). – Irod. Koczkás Sándor: M. L. (Élet és Irod., 1959. 25. sz.); Kiss Ferenc: M. L. Pantomim (Kortárs, 1964); Kabdebó Lóránt: A korszerűség jegyében (Napjaink, 1964); Pomogáts Béla: M. L. (Kortárs, 1977. 4. sz.); Mezei András: M. L. halálára (Élet és Irod., 1982. 30. sz.); Pomogáts Béla: M. L. halálára (Új Tükör, 1982. 30. sz.); Iszlai Zoltán: Kivonulás a kolostorból (I. Z.: A valóság közelében, Bp., 1983); Tarján Tamás: Gondolat a valóság lantján (T. T.: Kortársi dráma, Bp., 1983).
