Molnár Béla
Molnár Béla (Bp., 1904. júl. 15. – Bp., 1971. nov. 30.): textiművész, Munkácsy-díjas (1964). 1924-ben kezdte meg tanulmányait az Iparművészet Isk.-ban. Gróh István mellett hímzésben és batikolásban szerzett jártasságot. Muhits Sándor osztályába népművészeti anyag gyűjtésével, felhasználásával foglalkozott. Haranghy Jenő tanítványaként az anatómiával, állatrajzzal ismerkedett meg. 1931-ben a bp.-i Operaházban és a Nemzeti Színházban textiltervező és festő. 1932-ben az iparisk.-ban dolgozott, ahol 1936-ban tanársegéddé nevezték ki. Csipke, batik és nemezmozaik munkáira az olasz „novecento” és a m. népművészet hatott. A pasaréti Ferences-templom számára applikált, hímzett tüll antependiumot készített (1934 k.). Halasi csipke antependiumot tervezett a „Báthory” hajó részére. Készített kazula-, pluviálé-, zászlóterveket és nemezmozaikot a „római iskola” stílusában (Falusi mulatság, 1935 k.). Számos mesekönyvet illusztrált népi figurákkal. 1948-tól 1965-ig tanított az Iparművészeti Főisk.-n, 1962-től a textil főtanszak vezetője volt. Tematikus batik kompozíciókat (Almaszüret, 1955. k.), majd dekoratív felfogású alakos szövött kárpitokat tervezett (Favágó, 1960 k.; Ketten a napsütésben, 1963, Iparművészeti Múz. stb.). 1966-ban készítette a tihanyi szálló 4 falképét, a Szakszervezetek Orsz. Tanácsa (SZOT) üdühajójának festett függönyeit, 1967-ben a Citadella-étterem ragasztott nemezkárpitját és a bp.-i Erzsébet Szálló pannóit. Az 1940. évi Milánói Világkiállításon ezüst- és bronzérmet, az 1958. évi Brüsszeli Világkiállításon Grand Prix-t nyert. 1963-ban a Fényes Adolf Teremben volt kiállítása. Emlékkiállítását 1977-ben rendezte meg az Iparművészeti Múz. – Irod. Szenes Zsuzsa: Emlékezés Molnár tanár úrra (Művészet, 1976. 8. sz.).
