Nagy Imre
Nagy Imre (Zsögöd, 1893. júl. 25. – Csikszereda, 1976. aug. 22.): főiskolai tanár. 1914-ben a csikszeredai tanítóképzőben szerzett oklevelet. Az I. világháborút követően szobrászattal foglalkozott, Bp.-re jött. 1918-ban beiratkozott a Képzőművészeti Főisk.-ra, itt már rajz- és festőművészetet tanult, mestere Olgyay Viktor volt. 1920–22-ben a kecskeméti művésztelep ösztöndíjasa s 1922-ben a művésztelep kiállításán szerepeltek képei első ízben közönség előtt. 1924-ben véglegesen Erdélybe, Zsögödre költözött. A csiki táj, a székelyek vonzásában alkotta műveit. Az 1920-as években több egyéni tárlata volt, főleg Kolozsvárott és Brassóban. 1928-ban Olaszo.-ban, majd Ausztriában és Németo.-ban járt tanulmányúton. Egyik alapító tagja a Barabás Miklós Céhnek, 1930-ban ennek tárlatán is szerepelt. 1929-ben és 1933-ban a bukaresti Salonul Oficialban volt kiállítása. 1936–37-ben gyűjteményes kiállítását rendezték Bp.-en. Egy évvel később egyéni tárlata nyílt Londonban. 1942-ben, 1958-ban, 1963-ban, 1973-ban Kolozsvárott, Marosvásárhelyen, Bukarestben voltak gyűjteményes kiállításai. 1949-ben a kolozsvári Képzőművészeti Főisk. akvarell tanárává nevezték ki. Születésének nyolcvanadik évfordulóján (1973) megnyílt a zsögödi Nagy Imre-képtár és az Augusztus 23. érdemrend I. fokozatával tüntették ki. 1974-ben a csikszeredai Mikóvárban nyílt retrospektív kiállítása. 1976-ban Bp.-en az MNG-ben rendeztek gyűjteményes kiállítást műveiből. Műveit múz.-ok őrzik Erdély-szerte. Negyvennégy vásznát a marosvásárhelyi Teleki Tékának ajándékozta, 1959-ben ezekből alakult meg a Nagy Imre Galéria. Kétszáz rajzát László Gyula válogatásában és előszavával a bukaresti Kriterion Kiadó adta ki 1973-ban. – Irod. Gazda József: N. I. (Bukarest, 1972); Laptoiu, Negoiţa: N. I. (Bucureşti, 1975); E. Szabó Ilona: N. I. életútja (Korunk, 1976. 9. sz.); Sütő András: Csikzsögödi emlékcserepek. N. I. festőművészről (Új Írás, 1977. 1. sz.); Ruffy Péter: N. I. (Világaim, Bp., 1979).
