Nagy Izabella
Nagy Izabella (Győr, 1896. júl. 17. – Bp., 1960. jan. 31.): énekesnő (mezzoszoprán). Noseda Károly és Rékai Nándor tanítványa. 1921-ben a Budai Színkörben lépett először színpadra Finum Rózsi (Tóth Ede: A falu rossza) szerepében. A Vígszínházhoz szerződött, 1922-ben az Operaház tagja lett, ahol a Carmen (Bizet) címszerepében mutatkozott be, 1925-től a Nemzeti Színháznak is tagja volt. 1930-tól mint vendég szerepelt a két utóbbi színházban. Sikerrel alakította népszínművek női főszerepeit (Bolond Istók, Tündérlak Magyarhonban, A csikós, A vén bakancsos és fia, a huszár, Piros bugyelláris, János vitéz, Matyólakodalom stb.). Mint hangversenyénekes Bartók és Kodály műveivel, magyar népdalokkal, Schubert, Grieg, Brahms stb. dalaival lépett fel. Az 1930-as évek végén külföldön (Amszterdam, Berlin, Róma) járt hangversenyúton. – F. sz. Örzse (Kodály: Háry János); Gazdaasszony (Kodály: Székelyfonó); Ganymed (Suppé: A szép Galathea); Izabella (Suppé: Boccaccio); Közvélemény (Offenbach: Orfeusz az alvilágban).
