Nagy J. Béla
Nagy J. Béla (Gyöngyöshalász, 1884. márc. 16. – Veszprém, 1967. szept. 26.): tanár, nyelvész, az MTA tagja (l. 1936-1949). M.–francia szakos tanári oklevelet és doktorátust szerzett. Először középisk. tanárként működött Körmöcbányán, Székesfehérváron és a bp.-i V. kerületi főreálisk.-ban, majd a bp.-i áll. középisk.-i tanárképző int.-ben kapott beosztást, ahol előadásokat is tartott, m. stílusgyakorlatokat vezetett. Tagja volt a Bp.-i Állami Középiskolai Tanárvizsgáló Bizottságnak. 1942. júl. 1-én nyugalomba vonult, és haláláig Veszprémben élt. Pedagógiai szakírói munkásságot is folytatott. 1919-től 1939-ig szerk. a Magyar Paedagogiát. Társszerk.-je volt a Magyarosan c. folyóiratnak 1932–1934 között. M. nyelvtankönyvet írt a gimn.-ok valamennyi osztálya számára. Tolnai Vilmos halála után gondozta A magyar helyesírás szabályai c. ak.-i kiadványt. A negyvenes évek elején az MTA megbízásából elkészítette a m. nyelv helyesírási szótárát (a kézirat a háború alatt elpusztult), és sokat dolgozott az ak.-i nagyszótárnak is. Elsősorban a nyelvművelői elvek tisztázása, valamint a nyelvművelő babonák elleni küzdelem terén fejtette ki tevékenységét, de írt nyelvművelésünk munkásairól és számos kiejtési, helyesírási és nyelvtani kérdésről is. Munkásságát a Magy. Nyelvtudományi Társ. 1929. évi Szily-díjjal jutalmazta. – F. m. Egy emberöltő nyelvünk védelmében (válogatott tanulmányok és cikkek, szerk. Ferenczy Géza, Bp., 1968). – Irod. Tompa József: N. J. B. hetvenéves (Magy. Nyelv, 1954); Kovalovszky Miklós: N. J. B. emlékének (1884–1967) (Magy. Nyelv, 1968); Ferenczy Géza: N. J. B. és nyelvművelő munkássága (Bp., 1968).
