Nyirő József
Nyirő József (Székelyzsombor, 1889. júl. 18. – Madrid, 1953. okt. 16.): író. A gyulafehérvári papnevelő intézetben, majd a bécsi Pazmaneumban végzett tanulmányai után 1912-ben szentelték pappá. Előbb Nagyszebenben hittantanár, majd 1915-től a Kolozs vm-i Kide község plébánosa. 1919-ben az egyházi rendből kilépett. Előbb molnár, majd 1920-tól a Keleti Újság c. kolozsvári lap belső munkatársa. 1931-ben kilépett az újságtól s visszavonult gazdálkodni Alsórákos községbe. 1938-ban visszatért az újságíráshoz s elvállalta a Keleti Újság szerkesztését. 1941-ben Bp.-re költözött s a Magyar Erő c. lap szerk.-je lett. Tagja volt a soproni nyilas parlamentnek. 1945-ben Németo.-ba menekült, majd Madridba került, ahol ismét kat. pap lett. Alapító elnöke volt a clevelandi Kossuth Lajos emigráns könyvkiadó vállalatnak. – 1924-ben tűnt fel Jézusfaragó ember c. novelláskötetével, majd később a Kopjafák c. elbeszéléseivel a m. próza nagy ígéretének mutatkozott. A székelység sorsáról szóló írásaival nagy közönségsikert aratott. Corvin koszorút kapott (1940). – F. m. Jézusfaragó ember (elb., Bp., 1924); A sibói bölény (r., I – II., Kolozsvár, 1928 – 29); Isten igájában (r., Kolozsvár, 1930); Kopjafák (elb., Kolozsvár, 1933); Uz Bence (r., Székelyudvarhely, 1933); Az én népem (r., Bp., 1935); Havasok könyve (elb., Bp., 1936); Madéfalvi veszedelem (r., Bp., 1939); Júlia szép leány (színmű, Bp., 1939); Halhatatlan élet (r., Bp., 1941); Néma küzdelem (r., Bp., 1944); A zöld csillag (Madrid, 1950); Íme az emberek (Madrid, 1951); Mi az igazság Erdély esetében (tanulmányok, Cleveland, 1952); Leánykérés a havason (elbeszélések Pomogáts Béla bevezetőjével, Bp. 1989). – Irod. Tabéry Géza: Erdélyi Helikon (1933): Tóth Ervin: Ny. J. (Hajdúnánás, 1934); Schöpflin Aladár: Nyugat (1937); Bóka László: Szép Szó (1937); Németh László: Készülődés (1941); Illés Endre: Krétarajzok (Bp., 1957).
