Pálffy János, gróf
Pálffy János, gróf (Vöröskő, 1663. aug. 20. – Pozsony, 1751. márc. 24.): császári tábornagy, Magyarország nádora, a pozsonyi vár örökös kapitánya. ~ Miklós (1657 – 1732) öccse. Bécsben és Parmában tanult, majd 1681-ben katonának állt. 1700-ban altábornagy, 1704-ben horvát bán és lovassági tábornok, 1709-ben tábornagy és Sáros vm. főispánja. 1710-ben a felső-mo.-i hadak, majd az egész császári hadsereg főparancsnoka lett. Hadiszolgálatát a török elleni harcokban kezdte. 1683-ban részt vett Érsekújvár sikertelen ostromában, Bécs felmentésében, majd a párkányi és esztergomi ütközetekben; 1684-ben Visegrád, Vác és Buda ostromában; 1685-ben jelen volt Érsekújvár visszavételénél. 1686-ban Buda ostroma alkalmával nagy része volt a felmentő török sereg megverésében. Az ezt követő hadjáratokban Károly lotharingiai hg. főhadsegédjeként vett részt. 1698-tól 1701-ig a Rajna mentén a franciák ellen harcolt. 1701-ben az itáliai hadszíntéren, 1702-ben Landau ostrománál hadakozott. 1703-tól kezdve Mo.-on harcolt Rákóczi ellen. Részt vett a pudmerici (1705), a nagymagyari (1706), a trencséni csatában (1708). A császár teljhatalmú megbízottjaként ő kötötte meg Károlyi Sándorral a szatmári békét 1711. ápr. 30-án. 1716 – 17-ben a török háborúban a lovasság parancsnoka. Részt vett a péterváradi csatában, Temesvár és Belgrád ostromában. 1724-től helytartótanácsos, 1731-től szeptemvir és országbíró, 1732-től Pozsony vm. örökös főispánja és pozsonyi főkapitány, 1741-ben titkos tanácsos, Mo. főhadikormányzója és nádor. Jelentős része volt abban, hogy az 1741-i ogy.-en m. katonaságot ajánlottak fel Mária Terézia trónjának védelmére.
