Pálos Á. László
Pálos Á. László (Bp., 1912. aug. 12. – Bp., 1983. márc. 28.): orvos, belgyógyász, egyetemi tanár, az MTA tagja (l. 1973, r. 1979). Orvosi tanulmányait Bp.-en a Pázmány Péter Tudományegy.-en végezte, 1938-ban avatták orvosdoktorrá. Már hallgató korában az egy. Szövet- és Fejlődéstani Intézetében dolgozott, ebből az időszakból származnak első közleményei is. Diplomájának elnyerése után a II. sz. Belgyógyászati Klinikára került, itt 1966-ig dolgozott, ekkor kinevezték az Orvostovábbképző Intézet I. sz. Belgyógyászati Klinikájának tanszékvezető egy.-i tanárává. 1956-ban A véralvadás biológiai szabályozása c. kandidátusi, 1964-ben pedig Dynamikus egyensúly-állapotok és oxydo-redukciós folyamatok a véralvadás mechanizmusában c. doktori értekezését védte meg. Tudományos kutatómunkája döntően a haematológiára irányult, ezen belül főként a véralvadás és trombózis mechanizmusának egyes kérdéseit vizsgálta. Eredményeiről több mint száz, hazai és külföldi szaklapban megjelent közleményben, valamint több könyvben számolt be. Munkacsoportjának a véralvadás egyes faktorainak reakciókinetikájára vonatkozó vizsgálatai nemzetközileg is elismertek. ~ nyolc évig az Orvostovábbképző Intézet tudományos rektorh.-e volt. Betöltötte a Korányi Sándor Társaság elnöki tisztét, és tagja, elnökségi tagja volt számos hazai és külföldi orvostudományi társaságnak és akadémiai bizottságnak. Tudományos tevékenységét a MTA Nívódíjjal és tudományos díjjal jutalmazta. Nemzetközi hírű vadász volt. – Irod. Gráf Ferenc: P. Á. L. (1912-1983) (Orv. Hetil., 1983, 124.).
