Pálos György
Pálos György (Bp., 1920. máj. 8. – Bp., 1970. jan. 3.): színész, Jászai-díjas (1958), érdemes művész (1965). Olty Magda színésznő férje. Az Orsz. Színészegyesület isk.-jának elvégzése után (1941) a Szegedi Nemzeti Színházhoz került. 1945 után a Vidám Színpadon és a Fővárosi Operettszínházban játszott. 1952-től haláláig a Néphadsereg, illetve a Vígszínház tagja volt. Mint filmszínészre 1955-ben figyelt fel rá a közönség Gertler Viktor Gázolás c. filmjében. Zeneszerzéssel is foglalkozott. Gyakran szerepelt a televízióban. Szívbetegsége miatt 1965-től többnyire csak szinkron- és rádiószerepeket vállalt. Kiváló beszédtechnikájáért Kazinczy-díjat kapott (1968). – F. sz. Peter Petrus (Kohout: Ilyen nagy szerelem); Napóleon (Tolsztoj–Piscator: Háború és béke); Mátyás király (Heltai: A néma levente); Dauphin (Shaw: Szent Johanna); Faust (Goethe). – I. f. A császár parancsára (1956); Vörös tinta (1959); Megszállottak (1961); Elveszett paradicsom (1961); A tizedes meg a többiek (1965); A völgy (1967). – Irod. Gách Marianne: Egy óra P. Gy.-gyel (Film, Színház, Muzsika, 1959. szept. 11.); Körmendi Judit: A nagy erőpróba előtt (Film, Színház, Muzsika, 1960. okt. 7.); Nagy Judit: „Más szerepben” (Film, Színház, Muzsika, 1961. dec. 22.); P. Gy. (Népszabadság, 1970. jan. 6.); Szombathelyi Ervin: Meghalt P. Gy. (Magyar Hírlap, 1970. jan. 5.).
