Pásztor Árpád
Pásztor Árpád (Ungvár, 1877. ápr. 12. – Bp., 1940. okt. 26.): újságíró; író, a magyar riportirodalom egyik megteremtője. A bp.-i egy.-en jogot hallgatott, majd az újságírói pályára lépett. 1898 – 99-ben a Pesti Napló, 1900-ban a Magyarország, 1902 – 04-ben a Budapesti Napló, 1910 – 21 között Az Est munkatársa. Pályájának kezdetén szocialista törekvéseket képviselt, ő írta az első m. verset Leninről 1917-ben. 1920-ban viszont a Tanácsköztársaságot támadó regényt tett közzé. Több verskötete, regénye és – tengeren túli útjairól beszámoló – útleírása jelent meg. Számos színművet és operettszöveget írt és fordított. – F. m. Budapesttől a föld körül Budapestig (Bp., 1911); Vengerkák (r., Bp., 1915); Találkozásom Poe A. Edgarral (Bp., 1916); Kelemenék (r., Bp., 1920); Walt Whitman (Bp., 1922); Tolsztoj tragédiája (Bp., 1925); Gina és Rozamunda (Vajda János életregénye, Bp., 1927); Végzetes kör (r., Bp., 1931). – Irod. Laczkó Géza: P. Á. (Nyugat, 1916); Kárpáti Aurél: P. Á. (Nyugat, 1927); Meghalt P. Á. (Népszava, 1940); Gulyás Pál: P. Á. (Irod. tört. 1941); Sztrókayné Mándi Teréz: P. Á. az első világjáró magyar riporter (Magyar Sajtó, 1966. 2. sz.).
