Pásztor Béla
Pásztor Béla (Bp., 1908. aug. 7. – Ukrajna, 1943): költő. A jogi doktorátus megszerzése után, hosszú időn át magántisztviselő volt, közben kitanulta a pékmesterséget is. Versei a Nyugatban, a Népszavában és a Szép Szóban jelentek meg. Élete vége felé mindinkább kifejezésre jutott lírájában az elnyomottak iránti együttérzés, a rettegés a fasizmustól. Munkaszolgálatosként halt meg az ukrajnai fronton. – F. m. Méregkóstolók (versek, Bp., 1939); Bábuk és halottak (versek, Kárpáti Aurél előszavával, Bp., 1948); Válogatott versek (Vészi Endre utószavával, Bp., 1959). – Irod. Jankovich Ferenc: P. B. (Nyugat, 1939); Bóka László: P. B. Címszó egy képzelt irodalmi lexikonból (Élet és Irod. 1963. 13. sz.).
