Pásztor János
Pásztor János (Bp., 1914. márc. 23. – Bp., 1984. máj. 14.): színész, érdemes művész (1979), ~ János szobrász fia. 1937-ben végezte el a Színiakad.-t és a bp.-i Nemzeti Színházhoz szerződött, amelynek haláláig tagja maradt. Fiatalon jelentős szerepet játszott a Független Színpad és a Vigadói Esték munkáselőadásainak szervezésében, s azokon fel is lépett. Elsősorban egyszerű, népi figurákat formált meg emlékezetesen. Kiváló karakterszínész volt. Versmondóként gyakran szerepelt a rádióban és pódiumon. SZOT-díjjal tüntették ki (1974). – F. sz. Bálint (Tamási Áron: Tündöklő Jeromos); Pjotr (Fagyejev: Az ifjú gárda); Fábián (Shakespeare: Vízkereszt, vagy amit akartok); Kurrah (Vörösmarty Mihály: Csongor és Tünde); Lenin (Visnyevszkij: Feledhetetlen, 1919); Krantz ezredes (Gádor Béla: Lyuk az életrajzon); Barney nádvágó (Ray Lawrer: A tizenhetedik baba nyara). – I. f. Déryné (1951); Semmelweis (1952); A harag napja (1953); Simon Menyhért születése (1954); Budapesti tavasz (1955); Megszállottak (1962); Isten őszi csillaga (1962); Párbeszéd (1962). – M. Hosszú az út (1962. Bp.). – Irod. Máriássy Judit: Csuli – főszerepben (Élet és Irod., 1984. máj. 25.); Elhunyt P. J. (Film, Színház, Muzsika, 1984. jún. 2.).
