Pógyor István
Pógyor István (Sárosoroszi, 1902. jan. 26. – Bp., 1953. nov. 7.): ref. ifjúsági vezető. Sokgyermekes szegény családból származott. Az elemi isk. hat osztályának elvégzése után Lukács Sarolta, a Magyar Vöröskereszt elnöke támogatásával Bp.-en tanult tovább. 1922-ben kereskedelmi érettségi vizsgát tett. Ekkor kapcsolódott be a Keresztyén Ifjúsági Egyesület (KIE) munkájába, amelynek hamarosan segédtitkára lett. 1925-1928 között egy-egy évet Kasselben, Stuttgartban és Barmenben tanult, az ifjúsági munka szervezésével, vezetésével ismerkedett meg. 1930-tól az USA-ban, Springfeldben működő KIE főisk.-n tanult. 1932 jan.-jában érkezett haza; még az évben (Töltéssy Zoltán halála után) a KIE nemzeti titkára. Hatására a KIE egyik gócpontja lett a falu felemelkedéséért folytatott küzdelemnek. Szorgalmazta a népfőisk.-k létesítését, ezért kiépítette a kapcsolatot különösen a KALOT-tal. A bécsi döntések után visszacsatolt területeken is megszervezte a népfőisk.-kat. 1939. aug. 12-15. között nemzeti konferenciát szervezett. A II. világháború alatt megszervezte a menekültügyi és mentő-segélyszolgálatot. Miután 1946-ban felfüggesztették a KIE önkormányzatát, ~t 1951. jún. 7-én letartóztatták, Teleki Lászlóval együtt bíróság elé állították 1951. nov.-ében – hamis vádak alapján, a népköztársaság hatályos védelméről szóló törvény szerint – hat évre ítélték. 1952. márc. 10-én a fellebbviteli bíróság elutasította a fellebbezést. 1953-ban a Gyűjtőfogházban meghalt. A 301-es parcellában kopjafa őrzi emlékét. – Irod. Bárczay Gyula: Sorsok a ref. egyházban 1948-1988. (Bern, 1989); Kovács Bálint: P. J. és a KIE – Út a 301-es parcelláig (Confessio, 1989. 4. sz.); T. E.: Emlékezés P. I. mártírhalálára (Reformátusok Lapja, 1989. 23. sz.).
